Felhasználói név Jelszó


























Valid HTML 4.01 Transitional

Valid CSS!


Veleméri Templom, Árpád-kori Műemlék Templom
Cím: 9946 Velemér, 9941 Őriszentpéter, Templomszer 17.Telefon: 0694-428-077,0630-448-9276

Bevezető

A veleméri román kori templom a restaurálás idején, 1977-ben, a fal kiszárítására szolgáló szellőzőnyílásokkal

Bemutatkozás

A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a Szentháromság a szentély boltozatán lévő jelképére essen. Az építők és a freskót készítő Aquila János ezen kívül figyeltek a napfordulóra is. A templom tudós plébánosa, Kovács József megfigyelte, hogy a téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként. A téli napforduló Krisztus születésének ünnepe, Isten gyermekként megszületve belépett a történelembe. A sötétben a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el. A templom egyterű, téglalap alaprajzú hajójához alacsonyabb, (a nyolcszög három oldalával) szögletesen záródó, boltozott szentély csatlakozik. A szentély tengelyét egy résablak, déli falát egy kerek ablak töri át. A hajót három résablak világítja meg. Ezeknek belül is van rézsűje — ami itt értelemszerűen nem a csapadék elvezetésére, hanem a fény terelésére szolgál. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a rézsű aszimmetrikus — miként maguk az ablakok is azok. Az aszimmetria célja a fény útjának szabályozása: mindent pontosan akkor világítson meg, amikor annak ideje van. Elképzelhető, hogy a megvilágítás sok Árpád-kori templomunkban kapott ehhez hasonlóan kiemelt szerepet, ez azonban a többi, hasonló korú templom átépítései és átfestései miatt már nem ellenőrizhető. A nyugati homlokzat elé kiugró, négyzetes alaprajzú tornyot a földszinten kapuk törik át. A templom előcsarnoka a toronyalj; ide vezet a külső csúcsíves kapu. A templomhajóba nyíló belső ajtó gótikus, körtetagozatos. A torony nyugati homlokzatának három gótikus ablaka közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb, mérműves — a torony másik három oldalán is van egy-egy ugyanilyen ablak. A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, amit délről három, a szentély keleti oldalán egy csúcsíves, a szentély déli oldalán egy kerek ablak világít meg. A hajó északi és déli oldalán fennmaradt az íves téglapárkányzat egy része a párkányokat lezáró kőkonzolokkal — ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű, sima. A templomot főleg téglából, kis részben kőből és téglából vegyesen rakták. Az alapokat, a lábazatokat, a sarokarmírozásokat, a bejárat és ablakok kereteit — a körablak kivételével — kőből faragták. A hajót a szentélytől diadalív választja el. A szentély keleti ablakának könyöklőjét a kifestéshez lefaragták, hogy igazodjon Aquila János festményének vonalához. A szentély északi oldalán állt a pasztofórium, felső részén díszesebb oromzattal. Rómer Flóris leírta, hogy ennek legnagyobb részét nem sokkal az ő látogatása előtt ellopták úgy, hogy csak a háromszögű oromzat maradt meg középen ötszirmú rózsával meg a két csúcstornyocska. A templomot egykor árok és sánc övezte. Rómer Flóris leírásából tudjuk, hogy az épületet eredetileg kívül is festették. Így például a hajó külső falát a bejárattól jobbra szent Kristóf hatalmas freskója díszítette. Rómer leírása óta a külső képek leáztak; szent Kristóf ábrázolásából már csak a glória nyomai fedezhetők fel. A közeli temetőben érdekes református fejfák láthatók.

Szent Péter Templom
Az erődített román stílusú templom 1230 körül épülhetett. A 14–15. században gótikus stílusban bővítették. 1550 táján erődítménnyé alakították: bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. Kanizsa eleste (1600) után tovább erősítették. Ekkortájt a magyar földesurak a megerősített udvarházakba, váracskákba telepített hajdúkkal próbálták megakadályozni a törökök fosztogatását. A kis váracskák, az úgynevezett „castellumok” közül az őriszentpéteri templomerőd volt a legjelentősebb: általában 30-40, alkalmanként száz őr is szolgált itt. 1664-ben a Köprülü Ahmed vezette török hadak megostromolták és elpusztították. Katonai szerepét többé nem kapta vissza, egykori erődítéseire ma már csak a templomkertben ma is megszemlélhető mély sáncárok utal.Az 1600-as évek elejétől a protestánsok (reformátusok) tulajdonába került; a katolikusok 1730-ban (1732-ben[2]), az ellenreformáció részeként kapták vissza. A török dúlása után nem sokkal 1698 előtt felújították. 1758-as leírása szerint állapota jó, l779-ben és 1829-ben elhanyagolt, a 19. század végén már romos volt. 1925-ben Schulek János irányításával az elengedhetetlen karbantartást végezték el; 1929-ben kívül-belül felújították, 1959-ben a tetőzetét javították. Régészeti kutatását, a falkutatást az 1975–1979-ben Valter Ilona végezte, majd 1979–1981 között Komjáthy Attila tervei alapján helyreállították. Ekkor építették fel az elpusztult sekrestye helyett a régi alapokon a mostanit. 2001-ben az „Árpád-kori falusi kis- és romtemplomok” millenniumi program részeként újra restaurálták.Az Épület:

Szabadon álló, egyhajós téglaépület. A hajónál keskenyebb szentélye félkörívben záródik. A később elbontott szentély kivételével megőrizte román jellegét. A kövek faragásának stílusa a jáki apátsági temploméhoz hasonló. Kívülről szemlélve legfeltűnőbb jellegzetessége a nyugati fal közelében nyíló déli bejárat bélletes kapuzata. Ezt egykor előtető védte, de ez elpusztult, csak a nyoma maradt ránk a falban. A szentély északi oldalán sekrestye áll. A főhajót a szentélytől csúcsíves diadalív választja el. A hajó nyugati végében egy középoszlopos, két nyomott íves, egyetlen pilléren nyugvó román karzat, aminek oldalfalain két, illetve három ülőfülke látható. A karzatra külső falépcső vezet fel az északi falon;ezt az 1929. évi tatarozáskor építették. Nyugati oromfalát a homlokzatból kilépő torony tagolja. Ennek harmadik szintjén körablak látható, a harangok szintjén félkörívben záródó középoszlopos ikerablakok, fölöttük vakívsoros párkány. A gúlasisakos tornyot cserép fedi. Déli homlokzatán a román stílusú kapu egylépcsős bélletű, pálcatagos, félkörívben záródik. Ezt a homlokzatot különböző méretű és bélletű résablakok és lizénák tagolják.



Főoldal |  Ügyfélkapu |  Kapcsolat |  Magunkról |  Partnereink |  Járásaink |  Megyeszékhelyek |  Hirdetőink